A pamut a gyapotnövény magjait burkoló finom szálak halmaza. Tudjátok, az a fehér, puha pamacsos kinézetű.
A gyapotnövény egyébként annyira multifunkcionális, hogy minden részét felhasználják: a maradék pihékből vatta lesz, a magokból olajat sajtolnak, a szárát pedig a haszonállatoknak adják, mint takarmány.
Jó régóta ismeri az emberiség a pamutot, mert már Kr.e. 5-6000 körül alapanyagként használták a görögök, ill. ismert volt Mexikóban is.
A gyapotnövény rendkívül kényes növény, rovarok és baktériumok is előszeretettel támadják.
Ezért sajnos, hogy ellenállóvá tegyék, bele kell nyúlkálni a természet rendjébe. Vegyszerezés, színezékek, génmanipuláció… Nem hangzik túl jól.
Viszont van remény. Szerencsére vannak gyapottermesztő helyek, ahol biopamutot állítanak elő. Sok munka és macera (kézzel gyomlálják, növényvédőszerek használata tilos), ezért a biopamut drága és nagyon csekély mennyiségű.
A pamutfonal kevésbé nyúlik, mint a gyapjú, ezért nagyon rugalmatlan. A pamutszálak is erősebbek, mint a gyapjúszálak.
És még egy fontos tulajdonság: a pamut a gyapjúval ellentétben teljesen antiallergén. Bébiknek kis ruhákat, játékokat (amigurumi) szoktak készíteni, de lakásdekorációs dolgokat, táskákat is sokan kötnek-horgolnak belőle.
Az újrahasznosított pamutfonalak és pólófonalak nagy kedvenceim, mert amellett, hogy jó érzés ennyivel is hozzájárulni a környezet védelméhez, tartós, szép dolgokat lehet velük készíteni. Én pl. a tányéralátétekhez használok ilyen fonalakat.