A gyapjúfonal a juhok lenyírt szőréből készül. A birkanyírás általában egy évben egyszer: nyár elején történik, amit hozzáértő szakemberek végeznek és az állatnak ez egy szükséges “beavatkozás”: fontos higiéniai szempontból, nyáron szegény birkucok ne süljenek meg és persze szuper alapanyag a bundija.
A gyapjú fonalakra jellemző a jó hőtartás. Ez a gyapjúszál lemezes szerkezetének köszönhető, mivel a lemezek között kis légbuborékok képződnek, így jól szigetel.
Amellett, hogy a meleget megtartja, lassan nedvesedik (emiatt lassabban szárad).
Elcsépelt közhely, hogy a gyapjú télen fűt, nyáron hűt, szóval egész évben szuper dolgokat lehet belőle kötni, a fonal vastagságától függően.
Mellette szól még, hogy a belőle készült holmi időtálló, meleg, mégis könnyű viselet, kevesebb réteget kell magadra húznod, ha polár-expedíciósra fordul az idő, és nem is bök, ha finom gyapjúból készül.
Apropóóó finom gyapjú!
Itt jön a képbe a merino gyapjú, ami a merino juhok gyapja, a legnemesebb, legpuhàbb fajta. Ha közvetlenül érintkezik az emberi bőrrel a belőle készült ruci, egyszerre szellőzik és melegít.
Sokan ódzkodnak a gyapjú dolgoktól, mondván macerásabb a tisztítása, a meleg vízben összemegy, vagy lógatva szárítva kinyùlik…
Mivel élő anyag, ezért “öntisztító”, antibakteriális, elég a gyapjú holmit rendszeresen szellőztetni, és nagy ritkán mosni: kézzel langyos vízben, vagy a mosógép gyapjú programján. (Izzadás esetén a fenti tulajdonságainak köszönhetően össze sem hasonlítható a mesterséges/szintetikus anyagú holmikkal…).