Ha szeretnél cuki alpakákat nézegetni, simogatni, keress fel egy alpaka farmot. Mi Jobaházán, a Liget Alpaka Farmon jártunk.
A gyerekekkel egy jó meleg nyári napon ellátogattunk, nekik érdekes volt látni ezeket a nem nagyon közismert állatokat, én viszont leginkább azért mentem, hogy megtudjak róluk még többet.
A házigazda, Misi bácsi kedvesen fogadott, és invitált bennünk a fák árnyékában hűsölő alpakákhoz, hogy simogassuk meg őket. Tavasz végén lettek megnyírva, ezért most elég rövid volt a gyapjuk, de ezt a nagy melegben ők bánták a legkevésbé.
Misi bácsi mesélt nekünk az eredetükről, hogy a tevékkel vannak rokonságban, bár elsőre a laikus azt gondolná, tuti, hogy valami láma-vonal. Dél-Amerikában őshonos, de mára Észak-Amerikától kezdve, Európán át a világon mindenhol megtalálható.
Gyapja ”száraz” gyapjú, vagyis nem tartalmaz lanolint, ezért teljesen antiallergén. Az alpaka fonal, mint minden gyapjú jól szellőzik, jó hőtartó, nedvességelvezető, ezért annak ellenére, hogy nagyon meleg, nem izzad benn az ember. Egy évben kb. 3-6 kg gyapjú „jön le” róluk.
Az alpaka páros ujjú patás, így könnyen tud a sziklás terepen is menni. Nyakuk hosszú és egyenes, viszonylag kicsi fejük és nagy szemeik vannak, farkuk rövid. Fogaik folyamatosan nőnek, ugyanis a rágás és igénybevétel miatt állandóan kopnak.
Megtudtam még, hogy az alpakák átlagban 20-25 évig élnek. 2 éves koruk körül lesznek ivarérettek, a vemhesség 11,5 hónapig tart és a legtöbb esetben egy utód születik. Mint a többi növényevő patás állat esetében, az alpaka bébi is hamar lábra áll és megkezdi az anyatej szopizását.
Az alpakák nagyon barátságos, jóindulatú élőlények, ezen felül intelligensek és kíváncsiak. Emiatt az emberek (főleg a gyerekek) nagyon kedves állatnak tartják, hamar összebarátkoznak velük.
Tartásukat nézve „igénytelen” állatok, ezalatt azt értem, hogy könnyen alkalmazkodnak, nem kényesek (pl. az időjárást tekintve) és a táplálkozásuk is viszonylag egyszerű: a legtöbb növényt megeszik. Bár a táplálékot többször megrágják, nem tartoznak a tipikus kérődzők közé.
Az alpakák kint a legelőn érzik magukat a legjobban, ezért biztosítani kell számukra megfelelő nagyságú területet. Társas lények, fontos közöttük a szociális kapcsolat, „csapatban” érzik jól magukat, ezért soha nem szabad egyedül tartani egy alpakát. Jól megférnek egymás mellett a többi legelőn élő állattal: lovakkal, kecskékkel, bárányokkal.